45 órás munkahét
Lehet-e 24 órás egy munkanap, ha 24 óra pihenő követi? Lehet egy munkahét 45 órás? Hogy alakul a túlóra díja, és a szabadság elszámolás során 8 vagy 12 órával kell számolnunk? Ebben az esetben melyik kérdésekben állapodhat meg szabadon a munkaadó és a munkavállaló? Tisztázzuk a 12 órás munkanapok kérdéskörét!
A jelenleg hatályos munka törvénykönyve alapján a napi munkaidő mértékében kell a feleknek megállapodnia, ahol háromféle munkaidőből van lehetőségünk választani.
Ennek egyik módja a teljes napi munkaidő, 8 órában meghatározva. Ezen kívül lehet rövidebb a teljes napi munkaidő, a munkavállaló és a munkáltató megállapodása alapján. ÉS lehet hosszabb teljes napi munkaidő, ami legfeljebb napi 12 órában van meghatározva.
Ilyenkor a munkavállaló díjazásai, juttatásai nem arányosak, mint a részmunkaidős foglalkoztatás esetében, hanem a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó szabályokat kell alkalmaznunk. Ennek a 12 órában maximalizált napi munkaidőnek feltétele, hogy a munkavállaló készenléti jellegű munkakörben álljon alkalmazásban, vagy a tulajdonos, a munkáltató hozzátartozója legyen.
Heti 45 órás munkahét esetén tehát beosztható bizonyos napokon 12 óra munkavégzésre a munkavállaló, de ennek megfelelően más napokon nem fog dolgozni.
Minden olyan megállapodás, ami ebbe a három kategóriába nem illeszthető bele, érvénytelennek minősül.
Miként lehetséges a 24 órás munkanap mégis?
A napi munkaidőkeret átlépését követően a törvényes munkaidőn felüli többlet, rendkívüli munkaidőként számolandó el, tehát bérpótlék illeti meg a munkaidőre járó munkabérén felül a munkavállalót.
Túlmunka esetén a munkaidőkereten felül végzett munkáért 50% bérpótlék jár, amelyet a munkaerő beleegyezésével – és kizárólagosan azzal – szabadidőben is kompenzálhat a munkáltató az alapbér arányos részének megfizetése mellett.
A díjazás helyetti szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidőnél.
A túlmunka díjazásának tekintetében a felek megállapodhatnak átalányban is, szem előtt tartva, hogy a munkavállaló nem kerülhet aránytalanul hátrányos helyzetbe a tételes elszámoláshoz képest az átalány meghatározása során.
Rendkívüli behívásra vonatkozó bérpótlék
Túlmunka keletkezik akkor is, ha a munkaerő nem volt beosztva az adott napra, a munkáltató mégis behívta. Ezekre a munkaórákra 100 százalék bérpótlék jár, akárcsak a munkaszüneti napon végzett túlórákra.
Itt már a munkáltató önállóan dönthet arról, hogy 100 százalék bérpótlékot, vagy 50 százalék bérpótlékot és mellett egy pihenőnapot biztosít a dolgozónak.
Szabadságok elszámolása és kiadása egyenlőtlen munkarend esetén
A munka törvénykönyvében foglaltak szerint (124.§) kétféle módon számolhatók el és adhatók ki a szabadságok, melyek közül a munkáltatónak mindig év elején kell választania, és a naptári év során nem döntését nem változtathatja meg.
Az egyik lehetőség, hogy munkanapban tartjuk nyilván a szabadságot, így a hét minden napja munkanapnak számítandó, a munkaszüneti és a heti pihenőnap kivételével. Ezesetben nem csak a beosztás szerinti napokra, hanem a többi munkanapra is ki kell adnia a munkavállalónak a szabadságot, elszámolni pedig a napi munkaidővel kell, függetlenül attól, hogy az adott szabadságnapra hány órára lett volna beosztva a dolgozó.
A másik lehetőség, hogy munkaórában tartjuk nyilván a szabadságot egyenlőtlen munkaidőbeosztás esetén. Ekkor a munkavállaló a munkaidőbeosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, és az elszámolás során a távolléti díjat is a munkaidő beosztás szerinti óráknak megfelelően számoljuk el. Munkaidő beosztás hiányában pedig általános munkarend szerinti napi munkaidőt kell figyelembe venni. Például az éves 26 munkanapra jogosult, általános teljes napi munkaidőben foglalkoztatott munkaerőnél 208 (26×8 óra) óra szabadságot jelent egy naptári évre.
A betegszabadságra ugyanezek a kiadási és elszámolási elvek vonatkoznak.
